2. hét 4. nap - A dícséret szép szó

Ügyes vagy! Jajj, de kis aranyos vagy! Micsoda izmok! Úúú hát milyen szép szemed van! És milyen jól tudsz olvasni! Na de még gitározni milyen jól tudsz!" - igen, remélem már ebből rá jött a nyájas olvasó, hogy a mai napi téma a dicséret volt. Ezt tanulták meg Johhnyék is a Messzetörő hajón.

A nap felbukkant a horizonton és besütött a kabinok ablakán keresztül, hogy felkeltse az ifjoncokat, hogy egy új és izgalmas nap vehesse kezdetét. Álmosan és csipás szemekkel kezdtek bele a matrózok a munkába, Johhny, mint fő-fő-mester matróz tanította be a legénységet, hogyan is kell bánni a hajó különböző dolgaival: hogyan húzzák föl a vitorlát, hogyan tájékozódjanak iránytű segítségével és  - a legfontosabb - , hogy hogyan töltsék ki a rumos hordókból a nedűt az üvegekbe. Igenám, de Johhny nem dicsért meg senkit, így a legénység majdnem minden tagja csak lógatta az orrát. Hiába örültek annak, hogy megtanultak valamit, ha dicséretet nem is kaptak cserébe. William Kidd kalózkapitány félre hívta legkedvesebb tanítványát, és elmondta neki, hogy a dicséret nagyon fontos, főleg ha igazi dicséret és szívből jövő. Mivel a mai nap nem volt kiscsoportos beszélgetés, ezért azt a feladatot kapták a kalózok, hogy akit tudnak ma azt tényleg úgy igazán dicsérjék meg.

Igaz, hogy nem volt csoportbeszélgetés, de a szentmise bőven helyettesítette azt. A délután folyamán egy óriás méretű kalóz csata vette kezdetét kiütőcke formájában, amiben Edward Teach kapitány legénysége került ki győztesként, majd nem sokkal lemaradva William Kidd és Sir Francis Drake kapitány zárkózott föl. Természetesen egész nap folytak a játékok, egy pillanatra sem állt meg az 1Perc&Nyerszes asztal, a bansok, a foci kis pályán és nagy pályán is.

A nap végén egy kis meglepetés következett. Az egyik kapitány felment a színpadra és egy egészen érdekes kérdést tett föl a matrózoknak. „ Emlékeztek még a magokra, amiket első hét keddi napján, amikor a türelem volt a kiképzési téma, elültettük? Akkor még csak a föld és a rászórt magok látszódtak. De azóta eltelt több, mint egy hét, és mi gondoztuk őket, beszéltünk hozzájuk, dédelgettük és vigyáztunk rájuk. A türelmünknek meg lett az eredménye!”  És csodák csodájára a magokból már lassan 10 centis hajtások nőttek ki! A kis kalózok szóhoz sem jutottak, de ez nem is csoda. J

Ismét gyorsan elszállt a nap, de egy igazán tartalmas nap! A holnapi viszont még ennél is jobb lesz!

 Príbeli Dorina
szalézi animátor