2. hét 3. nap - Eső vs. Oratórium: 0-1

 Úgy látszik, az idő nem kegyes velünk, amikor kirándulni megyünk, viszont a mi lelkesedésünkkel és akaratunkkal a legrosszabb időből is fényes napot tudunk kreálni.

Reggel a 3 hajó fedélzetén minden kis matróz a pocakját süttethette, és élvezhette a meleg nap sugarait. Ám nyugalmukat hamar egy hatalmas segélykérő üvöltés törte meg. Johhny vette észre és azonnal szólt is Teach kapitánynak. Egy hajótörött volt az. Johhny tovább akart menni, hiszen nem akart elidőzni olyan sokáig, így is késésbe vannak már és amúgy is meg kéne találni a többi térképdarabot. Ám Teach kapitány nagyon bölcsen azt felelte Johhynak, hogy: „ Johhny! Egy ember élete, aki megmentésre vár, mindennél fontosabb!”

Johhny rögtön megértette és, hogy a segítségére legyen, egy úszógumit dobott elé, majd kötéllel kihúzták az öreget a vízből. Barbaross kapitány volt az, elmondta, hogy 3 napja hánykolódik a tengeren. Majd azt is kibökte, hogy van nála 3 valamiféle papírdarab, amivel nem tudja, hogy mit kezdjen. Még régen a nagyapjától kapta, de semmire se jók. Ekkor csillant föl egyszerre Johhnynak és Teachnek a szeme: „De hiszen nekünk is ugyan ilyen térképdarabjaink vannak!” Miután egy gyors próbálgatás után összerakták a térképdarabokat, rá kellett jönniük, hogy még egy hiányzik. Pont az, ami az X helyét jelöli. Útnak is eredtek azon nyomban, hogy megtalálják az utolsó darabot. Teach kapitány azért még egyszer elmondta Johhnynak, hogy ha nem lettek volna segítőkészek, és nem mentették volna ki az idős kapitányt a tengerből, akkor talán rossz irányba is indultak volna, és a kincset se találták volna meg olyan könnyen.

Mint kiderült a színdarabból, mai napra a kalózok a segítőkészséget kapták témául. Nagyon fontos volt mára, hogy a strandon ( de bárhol a világban ) segítőkészek legyenek, merjenek segíteni a bajtársukon.

A kiscsoportos beszélgetések után a kalózok kijelölték a célpontot: a balassagyarmati standot. Miután megszállták a strand kikötőjét, és lekenték magukat „kalóznaptejjel”, már ugorhattak is bele a vízbe. Hatalmas vízi harcok, csaták folytak. Volt pár kém is, akik figyelték ki nem vizes még, majd azokat a harcoló kiskalózok szeretettel megfürdették és vízbe dobták, hogy ne lógjanak ki vizes társaik közül. A jó hangulatot egy kis zápor törte meg, majd villámok kísérték, így sajnos haza kellett jönnünk az oratóriumba. Itt folytathatták a játékokat, és továbbra is jól érezhették magukat. A nagy csendet az újonnan megszeretett „SPEED” kártyajáték hatalmas csapkodásai és kiabálásai helyettesítették. Aki nem kártyázott, az társasozhatott, focizhatott, ping-pongozhatott vagy barátkozhatott.

Az átmenetes rossz idő az igazi szalézi hangulatot nem tudta lenyomni, így a Rossz idő vs. Szalézi Nyári Oratoristák között ismét az utóbbiak kerültek ki győztesként.

Príbeli Dorina
szalézi animátor